Olvasóimnak elsősorban a manapság hatalmas népszerűségnek örvendő, ámde egyesek szerint apokaliptikus jövőt ígérő "hadron-ütköztető"-ről szeretnék néhány keresetlen szót szólni.
A legtöbb problémás, és aggódó vélemény amiatt alakult ki, mert igazából senki sem tudja, hogy egy ilyen teszt, milyen léptékekben hágja át az egyszeri, földi viszonylatban, normálisnak mondható struktúrát. Az Ő megnyugtatásukra közölném, hogy megnyugodhatnak, mert ugyan relatív viszonylatban, hatalmas energiák kerülnek ki a folyamat végén, a befektetett energiához képest, azonban abszolút viszonylatban annyira apró ez az érték, hogy még a legbőségesebb rászámolással sem lenne képes a felszabaduló energia kioltani akár egy hangya életét sem.
Az igazi kockázata ennek a kísérletezésnek az lenne, hogyha olyan volumenű teszteket csinálnának, amelyeknek a szintje eléri azt az irdatlan tömeget, amely szükséges ahhoz, hogy jelenlegi tér-idő kontinuumunkat bármilyen irányba görbítse. Példával élve, veszélyes lehetne, és aggodalomra adhatna okot, ha valahol 10 millió tonna nitroglicerinnel kísérletezgetnének, de nem lehet túl veszélyes ha nagyságrendekkel kevesebbel, mondjuk egy cseppnyivel tennék ezt. Tehát ahhoz, hogy itt valódi veszélyhelyzet forogjon fenn, hatalmas tömegek mozgósítására lenne szükség, azonban erre, a "hadron-ütköztető"-nek távol sincs lehetősége. Ugyanis részecskeszintű kísérletezésre tervezték, és másra nem is nagyon tudták volna, hiszen olyan szintű gyorsító-alagút építésére, amelyben a kísérletezés kockázatot jelent, az emberiség, a tudomány mai állása szerint, nem képes.
Ha van kérdés az általam leírtakkal kapcsolatban, vagy valaki kommentárral illetne, szívesen fogadom, és lehetőségem szerint válaszolni is fogok rá.
